Az akácvirág, ahogyan a tegnap előtt készült kép is mutatja, már egészen nagy, gyufásdoboztól alig kisebb hosszúságú. Ilyenkor már itt az ideje zárni az anyát, tegyétek is meg. Az anyazárás akadozva halad itt, főleg az időjárás miatt. A borongós, változékony időjárás nyugtalanná teszi a méheket. Én most pl. azt tapasztaltam, hogy ilyen borult időben vagy össze vissza szaladgálnak a kereteken és zúgolódnak, vagy nagyon agresszívan viselkednek, éppen ezért marha nehéz megtalálni az anyát–főleg ha nincs is megjelölve.
A családok szépen fejlődnek, az anyák hozzák a formájukat és már a friss méz is jól látható mennyiségben jelen van. Ilyenkor már nyugodtan beszúrhatunk egy műlépes keretet a fészek közepébe, a sok fiatal méh intenzíven fogja építgetni – fontos dolog a keretek folytonos cseréje, mert bizony amortizálódnak, 3-4 éves keret már elég nehéz, sötét színű, abban már nagyon sok generáció méh kelt ki. Én is találtam az anyazárás során szénfekete lépeket, azokat igyekezni kell leselejtezni, de ha nem tudjuk kicserélni, próbáljuk az ilyen kereteket a méztérbe tenni, nem pedig a fészekbe. A frissebb, világosbarna színű lépekből nagyobb, erősebb méhek kelnek ki, mint a régiekből.
(Bocs a silány képekért, a fényképezőgépem lcd-kijelzője jól betört, azt' semmit nem látni rajta, meg be sem tudom normálisan állítani.)
