Tegnap befejeztük az első pergetést akácról. Idén nagyon sokat segítettek az eszközök amiket a tavalyi év során szereztünk be, ilyenek az aggregátor, a méhleseprő és a 6 keretes önfordítós pergető. Sokkal hamarabb befejeztük a munkát, egyedül a cudar nyári záporok szakították félbe a dolgot 2-3 alkalommal. Jó döntés volt megtartani a régi, 4 keretes pergetőt is, mert szükségesnek bizonyult.
Szűrőt teszünk az alu-kupa tetejére, így marad a méz a lehető leg tisztább.
A méhek kedélyállapota inkább a tavalyi második pergetéshez volt hasonló, bár nem kutattak a méz után, de gyakran olyan agresszívak voltak, hogy fel kellett venni a dzsekit, kesztyűt, meg mindent. Máskor az akácméz pergetésekor, főleg az első alkalomnál simán atlétában, rövid gatyában, csak fejvédő használatával nyugodt szívvel lehetett dolgozni. Na, most ez nem így volt.
A termésről egyelőre annyit, hogy jóval kevesebb, mint a tavalyi. kg/család átlagot még nem is merek kiszámolni, meg kell várni a második pergetést; az eddigi eredményeket látva aggasztó a helyzet, de még talán nem reménytelen. Amint elkezdődött az akácvirágzás, két napi hordás után bejött a rossz idő. 5-6 nap is eltelt napfény nélkül. Meg is látszik az eredméyne sajnos. Bízunk benne, hogy még néhány napig lesz olyan hordás, hogy lehetőség legyen a második felvonásra.
A fenti képen látható az ifjú kolléga és a méhleseprő. Nagyszerű cucc, két db ablaktörlő motor látható rajta, ezek hajtanak meg 1-1 tengelyt, amire egy rojtos nájlon van rárakva. A két tengely egymással ellentétes irányba forog, így a méheket lecsapja az alul látható fiókba, amit egyszerűen ki lehet húzni ha végeztünk és utána visszaborítani a felgyülemlett méheket a kaptárba. Hatékonyabb mint a kézi lószőr kefe...
A kemény hatkeretes.
