A minap egy helyközi buszjáraton utaztam hazafelé, két jól öltözött fiatalember ült mögöttem. Nem akartam elhinni, hogy nem szakadt ruhában vannak és biztos nem csövesek, pedig a szagukról elbeszélő költeményt lehetne írni.
Komolyan mondom nektek, én ezzel büntetnék. Annyira büdösek voltak hogy azt nehezen lehet leírni. Csípős füstszag keveredett a pállott hónaljszőr- és lábszaggal. Persze az előttem ülő nyanya nem engedte kihúzni az ablakot mert ő attól biztos meghalna, és a busz is csutkára tele volt.
Ezt már csak azzal tudták tetézni, hogy folyton csörgött az egyik telefonja, valami éktelen ordibálás volt a csengőhangja (dávádá cí cí pó / sálomálom sánánáj / dílomálom stb.), csak az utazóközönség szórakoztatására.
Szerencsére hamar leszálltak és mindenki fellélegzett, de így is 15 km -en át élvezhettem a társaságukat.
