Nemrégiben kaptam egy levelet egyik rokonomtól. Napokig el sem olvastam azt hittem valami agyatlan körlevél. Aztán mégis elolvastam. Ajánlom mindenkinek:

Napi gazdaságtan, egyszerűen.

"Made in China" - olvashatjuk nap mint nap.
Cipőnket, ruhánkat, elektronikai berendezésünket, sőt lassan már a
gyerekünket is Kínában csinálják.
Az a tény, hogy ezek a roppant ízlésesen és igényesen elkészített termékek
általában az első használat után tönkremennek, végtelen örömmel tölthet el
minket, hiszen az újabb termék megvásárlásával ismét hozzájárulhatunk ahhoz,
hogy a kétmilliárdnyi szorgos kéz egyike félmaréknyi rizs értékű fizetéssel
teljen meg. Azonban mielőtt még elérzékenyülnénk saját magunk önzetlen
jóságától, nézzünk szét egy kicsit a környezetünkben.
Nézzük meg, miért lett munkanélküli Kati néni, a varrónő, miért lett 34
évesen rokkantnyugdíjas a Feri, miért akasztotta fel magát a gazdálkodó
Józsi bá', vagy miért turkál ott a kukában az a büdös hajléktalan?


Nem a kínaiak miatt, hanem miattunk. Mert spórolunk. Mert azt hisszük, hogy
spórolunk.
Nem nézzük, kaviár vagy kutyaszar van e az üvegben, azt vesszük meg, amelyik
két forinttal olcsóbb. Legszívesebben saját anyánkat is eladnánk és vennénk
helyette egy akciós energiatakarékos takarítógépet. Mert az kevesebbet
fogyaszt.
Kati néninek soha sem fájt a foga a munkanélküli segélyre. Nem is kapott
belőle egyetlen fillért sem, míg működött a varroda.
Azonban hiába varrtak szép és jó minőségű ruhákat, nem kellett az
embereknek. A takarékoskodók számára túl drágák voltak a kínaiban és
turkálóban kaphatókhoz képest, a menők pedig csak nem vesznek meg olyat,
amire nem az van ráírva, hogy London. Így aztán hamarosan érkezett egy
udvarias német úriember, aki nagylelkűen megvásárolta a gyárat. Azon persze
nincs mit csodálkozni, hogy szép lassan csődbe ment a varroda, hiszen a
német már régóta foglalkozott ruhákkal Németországban is.
Érthető, nem akart konkurenciát saját magának.

Feri kőművesnek tanult. Olyan szép egyenes falat tudott rakni, hogy még az
igazgató is csodájára járt. Dolgozott itt-ott feketén, de normális munkát
sehol sem talált. Miért is lenne szükség kőművesre, ha építkezés is csak
ritkán van? Így aztán egyik barátja tanácsára leszázalékoltatta magát.
Félreértés ne essék, még mindig fél kézzel pakolja a negyven kilós
betongerendákat, de valamiből meg kell élni.

Józsi bá' nem volt depressziós, nem volt szerelmi bánata, csak tíz millió
forintos adóssága. Nem. Nem ivott, nem játékgépezett. Sokkal rosszabb:
teheneket tartott, és gabonát termesztett. Azért kellett a pénz, hogy
gazdasági épületeket építsen, gépeket vegyen. De nem kellett az embereknek a
gyógynövényt legelő teheneiből fejt finom tej, mert inkább a
bevásárlóközpontban kapható reggeli italnak becézett hulladék anyagokból
készült kotyvalékot itták. Istenem, olcsóbb volt. Meg egészségesebb is,
hiszen Józsi bá' is a tej miatt halt meg.

Fúj, büdös hajléktalan, hogy lehet ide engedni az utcára, rontja a
városképet, elriasztja a turistákat, összehugyozza a padokat! Igen ám, de a
büdös hajléktalan nem egy természeti jelenség. Nem valami varázslat
következtében keletkezett, hanem rendes átlagos emberből vált büdös
hajléktalanná.
Hiába kergetjük el, zárjuk be, ha nem látjuk, akkor is büdös hajléktalan
marad. És még mi sértődünk meg, ha az alamizsnánkat piára költi.
Ha egy tíz éve totálkáros autóba eszeveszettül öntözzük a benzint, majd
megpróbáljuk beindítani, van-e értelme megsértődnünk azon, hogy a járgány
nem akar normálisan működni?
Oké, de mi közöm van nekem ezekhez? Jól fizető állásom van, új kocsim és
szép lakásom.
Ez igaz, viszont egy kicsike kis közöm mégis van. Méghozzá az, hogy ez az
egész mind-mind miattam van.

Ugyanis ha a Kati néni által varrt ruhát veszem meg, nem megy tönkre a
varroda és neki is megmarad a munkahelye.
És ha Kati néninek megmarad a munkahelye, össze tud gyűjteni annyi pénzt,
hogy építtessen Ferivel még két szobát és egy fürdőszobát a
szoba-konyhájához.
Így Ferinek sem kellene a rendes fizetés helyett a kevéske rokkant nyugdíj.
Ráadásul ha Józsi bá' által termelt tejet iszom, nem csak egy halottal lenne
kevesebb, de még egy büdös hajléktalannal is, aki régen a mezőgazdaságban
dolgozott, és akit most is alkalmazna Józsi bá'. Így a büdös hajléktalan már
nem lenne se büdös, se hajléktalan.
És hogy nekem ebből még hasznom is lenne?
Nem meglepő, hiszen ezt a sok szerencsétlent mind az én adómból tartja el az
állam, így ha dolgoznának, nemhogy nem kerülnének semmibe, de még ők is
bevételt jelentenének az országnak.
A több bevételből pedig több utat, iskolát, parkot, templomot, uszodát és
kórházat lehetne építeni, ami számomra is egyértelműen hasznos lenne (ám
többet is lehetne belőle lopni, ami persze koránt sem lenne hasznos).

Ezek után érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon az a termék olcsóbb-e,
amelyiknek kisebb szám van az árcetlijén, vagy az, amelyikre az van ráírva,
hogy "Made in Hungary". "