Szöszi Blog. A kreatív méhész blogja.

Az akácvirág, ahogyan a tegnap előtt készült kép is mutatja, már egészen nagy, gyufásdoboztól alig kisebb hosszúságú. Ilyenkor már itt az ideje zárni az anyát, tegyétek is meg. Az anyazárás akadozva halad itt, főleg az időjárás miatt. A borongós, változékony időjárás nyugtalanná teszi a méheket. Én most pl. azt tapasztaltam, hogy ilyen borult időben vagy össze vissza szaladgálnak a kereteken és zúgolódnak, vagy nagyon agresszívan viselkednek, éppen ezért marha nehéz megtalálni az anyát–főleg ha nincs is megjelölve.

A családok szépen fejlődnek, az anyák hozzák a formájukat és már a friss méz is jól látható mennyiségben jelen van. Ilyenkor már nyugodtan beszúrhatunk egy műlépes keretet a fészek közepébe, a sok fiatal méh intenzíven fogja építgetni – fontos dolog a keretek folytonos cseréje, mert bizony amortizálódnak, 3-4 éves keret már elég nehéz, sötét színű, abban már nagyon sok generáció méh kelt ki. Én is találtam az anyazárás során szénfekete lépeket, azokat igyekezni kell leselejtezni, de ha nem tudjuk kicserélni, próbáljuk az ilyen kereteket a méztérbe tenni, nem pedig a fészekbe. A frissebb, világosbarna színű lépekből nagyobb, erősebb méhek kelnek ki, mint a régiekből.

(Bocs a silány képekért, a fényképezőgépem lcd-kijelzője jól betört, azt' semmit nem látni rajta, meg be sem tudom normálisan állítani.)

Ha aggódunk a méhcsaládok élelmezése miatt ebben az időszakban, dönthetünk úgy, hogy megetetjük őket cukorlepénnyel. Kicsit ellentmondásos dolog felnyitni ilyen időben a kaptárt, mert a szakirodalom azt mondja, hogy 15 C fok alatt nem szabad ilyet tenni.

Azért azt tudni kell, hogy nem félórára van kinyitva a kaptár, hanem 2 másodpercre, amíg a cukorlepény a keretek tetejére nem kerül, ez alatt az idő alatt nem pusztulnak el, ráadásul kapnak extra kaját. Ketten hajtjuk végre a műveletet, az egyik ember felbontja a szigetelést, a másik egy mozdulattal rádobja a cukorlepényt a keretekre, úgy, hogy az lehetőleg a telelőfürt fölött legyen, ezután a másik azonnal visszazárja a kaptárt. Mi már vagy 5-6 éve csinálunk ilyesmit, és egész jók a túlélési arányok.

A cukorlepényt igen egyszerű elkészíteni: 1kg cukor, 0,2 liter víz. (Tehetünk 10 kg cukorhoz 1 kg mézet is, jobb tőle az egész cucc állaga.) Ezeket összekeverjük és felforraljuk. Megvárjuk míg olyan szinten lehűl, hogy nem égeti a kezünket, és 5-600 grammos adagokat nylon zacskóba töltünk. Akkor csináltuk jól, ha kb 2-2,5cm vastag párnákat kapunk, ezeket sík felületre fektetjük (asztal:). Ha már kihűltek, egész fehér színűek lesznek, és meg is keményednek kicsit. Mielőtt a kaptárba kerülnének az egyik oldaláról le kell hámozni a nylont és a hámozott oldalával lefelé rá kell fektetni a keretekre.

Ha így folyik a szirup, zárjuk el a gázt, és hagyjuk hűlni. Főzés közben gyakran kell kevergetni, hogy ne legyen csomós.

Aki fél nyitogatni ilyenkor a kaptárt, az jegyezze meg a receptet és csinálja meg tavasszal, akkor is hasznos.