A hétvégén részt kellett vennem egy túrán, a Bükkben. Nincs mese, sportolni kell, ha ebben az életben államvizsgázni akarok. A dolog mindössze annyiban volt érdekes szakmailag, hogy volt szerencsém találkozni egy ottani kollégával Szádalmáson. Szádalmás volt a túra célpontja, ott vártak minket forralt borral, meg tőtöttkáposztával, meg minden földi jóval. Volt néhány stand ahol mindenfélét árultak, ott akadt meg a szemem a mézes üvegeken. Hárs ill. akácmézet kínáltak megvételre 500 és 1000 grammos kiszerelésben.
Azonnal meg is rohamoztam őket és rövid beszélgetést folytattunk, amiből kiderült, hogy ők tipikusan vásározó méhészek, hordószámra csak a vásárokon kevésbé kelendő repcemézet adják el. Nekik is van egyedi mézes üvegük, az ottani méhész egyesület gyártatta, csakúgy mint nálunk. Az árak meglepően alacsonyak. Ottlétem alatt 270 HUF -ért mérték az EUR -t, így kb. 200-300 HUF-al olcsóbbak a mézek mint nálunk.
Mutatott nekem a fickó egy friss, ottani méhészújságot, amiben olyan képet láttam, hogy lehidaltam: Kaptár mellett ül egy nő, arcán oxigénmaszk. A maszk egy gégecső féleséggel összeköttetésben áll a kaptárral, lehetővé téve, hogy az alany, a kaptár levegőjét lélegezhesse be. Ezen a ponton leszabályzott az agyam. Állítólag immunrendszer erősítő hatása van az ilyen terápiának. No comment, semmit nem találtam még erről, lehet jó, de első látásra elég bizarr volt látni a nénit a kaptárból kilógó porszívócsövön.
Aktualitás a mi méhészetünkből: a szűkítés csúszik, még nem késő megcsinálni, ha 15 C körül lesz a hőmérséklet, nekiesünk és csinálok róla pár fotót. Perizines kezelést elvégeztük.
