Múlt hét végén több alkalommal is szerencsém volt tapasztalni a magyaros konyha remek ízeit. Szombaton Sóstón, apám egyik régi barátjánál, őz-vaddisznó pörköltöt főztünk bográcsban, majd vasárnap barátnőméknél a szintén szabad tűzön készült pacalt és marhahúsos gulyáslevest volt szerencsém megkóstolni. Az akácfa füstjéről, a piruló hagyma és zöldségek illatáról mindíg az ilyen kerti partyk jutnak az eszembe.
Sóstón hallgathattam az "öregek" véget nem érő marháskodásait. Ilyenkor az a szituáció, hogy én vezetek hazafelé, fater pedig borozhat a többiekkel. :D Jó munkamegosztás, de ilyen ritkán van és sajnálnám is ha nem élvezné teljes egészében az ott töltött időt, én meg kibírom, mert egyrészt eszek egy jót, másrészt meg röhögök a sok spicces 40 fölötti fickón. Vezetni meg amúgy is szeretek, főleg sötétben.
Mindíg visszaemlékezek a szebb időkre amikor még tesómékkal halászlevet meg mindenféle kaját csináltunk bográcsban, vagy egyszerűen szalonnát sütöttünk és alaposan besöröztünk meg bepálinkáztunk.
Biztos vagyok benne, hogy mindíg elkötelezett híve leszek a kerti főzésnek, sütésnek; ha jó az idő ez az egyik legjobb szórakozás.